17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet

a távollevõk között kötött szerzõdésekrõl

A Kormány a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 55. §-ának e) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a következõket rendeli el:

1. § (1) A rendelet hatálya arra a szerzõdésre terjed ki, amelyet fogyasztó és vállalkozás köt egymással termék, illetve szolgáltatás értékesítésére irányuló, a vállalkozás által mûködtetett távértékesítési rendszer keretében olyan módon, hogy a szerzõdés megkötése érdekében a vállalkozás kizárólag távközlõ eszközt alkalmaz (távollevõk között kötött szerzõdés).

(2) A rendelet akkor alkalmazható, ha külön jogszabály a rendelet hatálya alá tartozó szerzõdésrõl eltérõen nem rendelkezik.

(3) A rendelet hatálya nem terjed ki:

a) a távértékesítés keretében kötött pénzügyi ágazati szolgáltatási szerzõdésekrõl szóló törvény által szabályozott pénzügyi ágazati szolgáltatásokra irányuló szerzõdésekre;

b) automatából történõ értékesítésre;

c) nyilvános telefonállomás igénybevétele útján az elektronikus hírközlési szolgáltatóval kötött szerzõdésre;

d) az építési szerzõdésre;

e) ingatlan tulajdonjogának vagy ingatlanra vonatkozó más jog megszerzésére irányuló szerzõdésekre, kivéve a bérleti szerzõdést;

f) az árverésen kötött szerzõdésre.

(4) Nem kell alkalmazni a 2-6. §, valamint a 7. § (1) bekezdésének rendelkezéseit

a) az élelmiszerek, valamint egyéb mindennapi fogyasztásra szolgáló termékek rendszeres házhozszállítására vonatkozó szerzõdésekre, továbbá

b) az olyan szállást nyújtó, szállítási, étkeztetési vagy szabadidõs szolgáltatásokra vonatkozó szerzõdésekre, amelyek alapján a vállalkozás e szolgáltatásokat meghatározott idõpontban vagy meghatározott idõszakban nyújtja.

(5) E rendelet alkalmazásában távközlõ eszköz: bármely eszköz, amely alkalmas a felek távollétében - szerzõdés megkötése érdekében - szerzõdési nyilatkozat megtételére. Ilyen eszköz különösen a címzett vagy a címzés nélküli nyomtatvány, a szabványlevél, a sajtótermékben közzétett hirdetés megrendelõlappal, a katalógus, a telefon, az automata hívókészülék, a rádió, a videotelefon, videotex (mikroszámítógép képernyõvel) billentyûzettel vagy érintõképernyõvel, az elektronikus levél (e-mail), a távmásoló (telefax) és a televízió.

2. § (1) A vállalkozás a szerzõdés megkötése elõtt kellõ idõben köteles a fogyasztót tájékoztatni:

a) a vállalkozás cégnevérõl (nevérõl) és címérõl (székhelyérõl, illetve lakóhelyérõl) azonosításra alkalmas módon;

b) a szerzõdés tárgyának lényeges jellemzõirõl;

c) a terméknek, illetve szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és egyéb kötelezõ terheket is magában foglaló áráról, illetve díjáról, valamint az összes járulékos költségrõl, így különösen a fuvardíjról, szállítási vagy postaköltségrõl;

d) a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeirõl;

e) az elállás jogáról (4. és 5. §);

f) a távközlõ eszköz használatának díjáról, ha azt az alapdíjtól eltérõen állapítják meg;

g) a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejérõl;

h) a szerzõdés legrövidebb idõtartamáról olyan esetben, amikor a szerzõdésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlõdõen kerül sor.

(2) A vállalkozás az (1) bekezdés szerinti tájékoztatási kötelezettségnek egyértelmûen, közérthetõen és pontosan, az igénybe vett távközlõ eszköznek megfelelõ módon köteles eleget tenni.

(3) Ha a vállalkozás telefonon tesz szerzõdéskötésre ajánlatot a fogyasztónak, a telefonbeszélgetés megkezdésekor köteles közölni legalább cégnevét (nevét), székhelyét (lakóhelyét) és telefonszámát, valamint a fogyasztó figyelmét kifejezetten fel kell hívnia szerzõdéskötésre irányuló szándékára.

3. § (1) A vállalkozás köteles a 2. § (1) bekezdés a)-e) pontjában foglaltakról való tájékoztatást írásban - papíron vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhetõ tartós adathordozón - a fogyasztó rendelkezésére bocsátani. Ha e kötelezettségének a szerzõdéskötést megelõzõen nem tett eleget, ezt az írásbeli megerõsítést a szerzõdés teljesítése során kellõ idõben, de - kivéve, ha a teljesítés harmadik személy részére történik - legkésõbb a teljesítés idõpontjában köteles a fogyasztó részére rendelkezésre bocsátani.

(2) Az (1) bekezdés szerinti írásbeli megerõsítésnek a 2. § (1) bekezdés a)-e) pontjában foglaltakon túl tartalmaznia kell:

a) a 4. § szerinti elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, ideértve a 4. § (5) bekezdésében, a 6. §-ban és a 7. § (3) bekezdésében foglaltakat, továbbá azt az esetet is, amikor a fogyasztót az 5. § alapján az elállás joga nem illeti meg;

b) a vállalkozás azon telephelye (fiókja) vagy egyéb szervezeti egysége címét, ahol a fogyasztó panaszait érvényesítheti;

c) az esetleges jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követõen igénybe vehetõ kiegészítõ szolgáltatásokat (alkatrészellátás, javítószolgálat);

d) a szerzõdés megszüntetésének lehetõségét, ha az határozatlan idõre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatóak távközlõ eszköz útján egyetlen alkalommal nyújtott olyan szolgáltatás esetében, amelynek ellenértékét a távközlõ eszköz üzemeltetõje részére kell megfizetni. A fogyasztót azonban ilyen esetben is tájékoztatni kell a vállalkozásnak a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott címérõl.

(4) E § alkalmazásában tartós adathordozó az olyan eszköz, amely a fogyasztó számára lehetõvé teszi a neki címzett adatoknak az adat céljának megfelelõ ideig történõ tartós tárolását, és a tárolt adatok változatlan formában és tartalommal történõ megjelenítését.

4. § (1) A fogyasztó a szerzõdéstõl nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat.

(2) A fogyasztó az (1) bekezdés szerinti elállási jogát

a) termék értékesítésére irányuló szerzõdés esetében a termék kézhezvételének napjától, ha eddig az idõpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerõsítést, ennek kézhezvételétõl számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig,

b) szolgáltatás nyújtására irányuló szerzõdés esetében a szerzõdéskötés napjától, ha eddig az idõpontig nem kapta meg a 3. § szerinti írásbeli megerõsítést, ennek kézhezvételétõl számított nyolc munkanap elteltéig, legfeljebb azonban a szerzõdéskötés napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja.

(3) Ha a 3. § szerinti írásbeli megerõsítés kézhezvételére - a (2) bekezdés a) pontja szerinti esetben - a termék kézhezvételének napjától, illetve - a (2) bekezdés b) pontja szerinti esetben - a szerzõdéskötés napjától számított három hónapon belül kerül sor, ettõl az idõponttól számított nyolc munkanap elteltéig a fogyasztó akkor is elállhat, ha a termék kézhezvételétõl, illetve a szerzõdéskötés napjától számított három hónapból kevesebb mint nyolc munkanap van hátra.

(4) Írásban történõ elállás esetén azt határidõben érvényesítettnek kell tekinteni, ha a fogyasztó nyilatkozatát a határidõ lejárta elõtt elküldi.

(5) A vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésõbb az elállást követõ harminc napon belül visszatéríteni.

(6) A fogyasztó viseli az elállási jog gyakorlása miatt a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségeket. A fogyasztót ezenfelül egyéb költség nem terheli. A vállalkozás azonban követelheti a termék nem rendeltetésszerû használatából eredõ kárának megtérítését.

5. § A felek eltérõ megállapodása hiányában a fogyasztó nem gyakorolhatja a 4. § szerinti elállási jogot

a) szolgáltatás nyújtására vonatkozó szerzõdés esetében, ha az elállási határidõ lejárta elõtt a vállalkozás a teljesítést a fogyasztó beleegyezésével megkezdte;

b) olyan termék értékesítése, illetve szolgáltatás nyújtása esetében, amelynek ára, illetve díja a pénzpiac értékesítõ által nem irányítható ingadozásától függ;

c) olyan termék értékesítése esetében, amely a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elõ, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó;

d) hang-, illetve képfelvétel, valamint számítógépi szoftver példányára vonatkozó szerzõdés esetében, ha a csomagolást a fogyasztó felbontotta;

e) hírlap, folyóirat és idõszaki lap terjesztésére vonatkozó szerzõdés esetében;

f) szerencsejáték-szerzõdés esetében.

6. § (1) Ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben a vállalkozás által nyújtott kölcsön [a fogyasztóvédelemrõl szóló 1997. évi CLV. törvény 2. § o) pontja] fedezi, a fogyasztó 4. § szerinti elállási jogának gyakorlása a fogyasztási kölcsönszerzõdést is felbontja.

(2) A fogyasztó a vállalkozásnak a fogyasztási kölcsönszerzõdés felbontásából eredõ kárát nem köteles megtéríteni, és tõle kamat vagy egyéb költség sem követelhetõ. A vállalkozás azonban követelheti a fogyasztótól a kölcsönszerzõdés megkötésébõl eredõ kárának megtérítését, feltéve, hogy a kölcsönszerzõdésben ezt a kár elemeinek és összegszerûségének meghatározásával kifejezetten kikötötte, és a 3. § szerinti tájékoztatási kötelezettségének eleget tett.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltakat kell megfelelõen alkalmazni, ha a termék árát vagy a szolgáltatás díját részben vagy egészben harmadik személy által nyújtott fogyasztási kölcsön (a hitelintézetekrõl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. számú melléklete III. 5. pont) fedezi, feltéve, hogy a fogyasztási kölcsönszerzõdés a pénzügyi intézmény és a vállalkozás elõzetes megállapodásán alapul. A vállalkozás köteles a fogyasztó elállásáról a pénzügyi intézményt haladéktalanul értesíteni.

7. § (1) A felek eltérõ megállapodása hiányában a vállalkozás a fogyasztótól kapott felszólítás kézhezvételétõl számított harminc napon belül köteles a szerzõdés szerinti teljesítésre.

(2) Ha a vállalkozás a szerzõdésben vállalt kötelezettségét azért nem teljesíti, mert a szerzõdésben meghatározott termék nem áll rendelkezésére, illetve a megrendelt szolgáltatást nem áll módjában nyújtani, köteles errõl a fogyasztót haladéktalanul tájékoztatni, valamint a fogyasztó által fizetett összeget haladéktalanul, de legkésõbb harminc napon belül visszatéríteni. E kötelezettség teljesítése a vállalkozást nem mentesíti szerzõdésszegése egyéb következményei alól.

(3) Ha a vállalkozás a szerzõdésben meghatározott módon helyettesítõ termékkel, illetve szolgáltatással teljesít, a 4. § szerinti elállási jog gyakorlása folytán a termék visszaszolgáltatásával kapcsolatban felmerült költségek a vállalkozást terhelik. A költségek viselésérõl, valamint a megfelelõen helyettesítõ termékkel, illetve szolgáltatással történõ teljesítésrõl a vállalkozás egyértelmûen és pontosan köteles a fogyasztót tájékoztatni.

8. § (1) A vállalkozás nem követelhet a fogyasztótól ellenszolgáltatást, ha olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amelyet korábban a fogyasztó nem rendelt meg.

(2) A fogyasztó nyilatkozatának elmulasztása esetén sem lehet vélelmezni a vállalkozás ajánlatának - hallgatólagos - elfogadását.

9. § (1) A fogyasztó kifejezett hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a vállalkozás a szerzõdéskötés céljából automata hívókészüléket, illetve távmásolót (telefaxot) használjon.

(2) Ha külön jogszabály eltérõen nem rendelkezik, a vállalkozás a fogyasztó kifejezett tiltakozásának hiányában használhat olyan, közvetlen kapcsolatot lehetõvé tevõ távközlõ eszközt, amely nem tartozik az (1) bekezdés hatálya alá.

10. § A vállalkozást terheli annak bizonyítása, hogy a rendeletben meghatározott tájékoztatási kötelezettségének eleget tett, a határidõk betartására vonatkozó elõírásokat megtartotta, valamint a fogyasztó 9. §-ban elõírt hozzájárulását beszerezte.

11. § (1) A fogyasztó a rendeletben meghatározott jogáról érvényesen nem mondhat le.

(2) A rendeletben foglaltaktól csak a fogyasztó javára lehet eltérni.

(3) Ha a rendelet hatálya alá tartozó szerzõdés az Európai Gazdasági Térség valamelyik államával szoros kapcsolatban áll, harmadik ország jogának a felek által a szerzõdésre irányadó jogként való választása érvénytelen annyiban, amennyiben e harmadik ország joga az említett államnak a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet átültetõ jogszabálya eltérést nem engedõ rendelkezésével ellentétes. Az érintett kérdésben a felek által választott jog helyett az említett állam jogát kell a szerzõdésre alkalmazni.

11/A. § A 2. és 3. § rendelkezéseinek megsértése esetén a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényben meghatározott szabályok szerint jár el.

12. § (1) Ez a rendelet 1999. március 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit csak a hatálybalépését követõen kötött szerzõdésekre kell alkalmazni.

(2)

(3) Ez a rendelet a távollévõk között kötött szerzõdések esetén a fogyasztók védelmérõl szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfelelést szolgálja; az irányelv 8. cikke kivételével.